Tavaly karácsonykor érkezett meg hazánkba az Alcor cég játékgépe. Az Alcor név elsősorban az
MP3,
MP4 lejátszói, a
digitális beltéri egységei és a navigációs eszközei miatt tünhet ismerősnek. A cég azonban, most egy új szegmensben, a hordozható játékkonzolok piacán is megjelent, és jól gondolkodott, mivel az alsó árkategóriába eső szegmensben kezdett el értékesíteni. Ez azért bizonyulhat sikeres stratégiának, mert a középkategóriás hordozható játékok piacán a Nintendó, míg a csúcs kategóriában a Sony PSP mondhatni verhetetlen ellenfél lett volna az Alcor számára.
A csomagolás nem árul „zsákbamcskát”, mert az eszköz képe és a 80 beépített játék 1-1 mozzanata is azonnal látható a kartondobozon. (Valóban 80 kép van, mert 5 sorban 16 kis képecskét számoltam össze.) A dobozban megtalálhatjuk a játékgépet, a hálózati adaptert és a TV kábelt. (van egy 60 játékos változat is, melyben a két kábel nincs a dobozban, de az ára mérsékeltebb)
A kis játékgép tenyérnyi méretü, és minden oldalán lekerekített.
A 2,5
colos 320 x 220 képpontos kijelző áll a középpontban, amely mellett mind a bal, mind a jobb oldalon vezérlő gombokat találunk. Az alsó részen helyezkedik el a fülhallgató csatlakozó és a bekapcsoló gomb, míg a fedőlapon a hálózati csatlakozó az
AV csatlakozó és a hangerő szabályzó kapott helyet. Az elemeket értelemszerüen az alsó rész kis ajtajának eltávolítása után helyezhetjük a készülékbe.
A bekapcsolást követően a kijelző életre kel, és farkasszemet nézhetünk az egyszerünek mondható menüvel. A felhasználói felület jól, tagoltan van felépítve, mivel a 80 játék 6 csoportba sorolva érhető el, melyek a következők: Lövöldözős, Akció, Sport, Logikai, Türelemjátékok és Egyéb játékok. A sport játékokkal kezdtük az ismerkedést. A felbontás és a kidolgozottság változó, de ezt összességében, az összes játékra el lehet mondani.

A focitól a motor és vízi sportokig játszhatunk mindefélét. A lövöldözős játékban találkozhatunk még az előző évezred 80-as éveiben népszerünek mondható kezdeti számítógépes játékokra emlékeztető inkarnációkkal. Ez a 30-40 éves korosztálynak felérhet egy időutazással. Azt azonban mindenképp fontos észben tartanunk, hogy ezt a konzolt az árához mérten kell kezelnünk. Tehát a 9900 forintos árért egy inkább kisgyerekeknek való konzolt kaphatunk a pénzünkért. És ugyan volt egy kollega, aki a „szegény ember” PSP-jének nevezte, de ezen csak mosolyoghatunk, mert a beépített 80 darab játék, az ár és a könnyü kezelhetőség egyértelmüen sok örömet okozhat gyermekeinknek, pláne abban a korban, amikor még sajnálnánk, ha egy drága 40-50 forint közötti játékkonzolt és a hozzá darabonként megvásárolható 4-5 ezer forintos játékokat nyúzná (halálra). Mindezek mellett a 80 játék között van pár olyan, amellyel a szülők is el tudják magukat foglalni.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a konzol tudása, a játékok kidolgozottsága nem egy csúcstermékre utal, de a 80 darab beépített játék, akár egy TV készülékhez csatlakoztatva is sok örömmel szolgálhat a gyerkőcöknek és talán azt sem bánjuk, ha 1-2 év után a gyerekek majd komolyabb eszközre vágynak majd, mert addig is ez egy jó és olcsó befektetés.
hát... inkább szántam volna pénzt egy Nintendóra...
Egykoron nekem is volt ilyenem. Gameboyra gondolok, nem konkrétan ezekre. Focis játék volt, illetve lett volna. Anyámék hozták külföldről, talán német, talán osztrák, nem tudom. Akkor jelentek meg, akinek Magyarországon volt ilyenje az nem egyszerűen vagány volt. Több annál. Csak a gond az volt, hogy kibontottam és nem működött.
Szomorú élmény volt ez mindenkinek.