Külcsín
A MegaJet 600 stúdióvaku megjelenése minden vonatkozásban bizalmat gerjeszt. Egyrészt a formatervezés teljesen európai lett, ami ebben az esetben egy pozitív kategóriát jelöl, azaz szép és célszerû. Másrészt a felhasznált anyagok minősége is profizmust sugall.
Aki használt már ilyen vakukat, az tudja, hogy van néhány szempont, aminek egy jobb vaku megfelel és ezáltal növeli annak használati értékét. Mivel egy ilyen készülék nem nagyon szokott reflektorfénybe kerülni (hiszen ő maga a reflektor –hö!), sok gyártó nem ad az esztétikus külsőre. Míg ez egy szerszámgép esetében még nem annyira fontos, addig egy fényképésznél, aki a vizuális örömöket kutatja és fogalmazza meg, már sokkal fontosabb. Ezért örülünk mindig, amikor egy jobbra sikeredett formatervvel találkozunk ezen a téren. Nos, a MegaJettel nem fog a gyártó dizájnversenyt nyerni, de a formavilágán így is látszik, hogy a célszerûség volt a domináns szempont az esztétikai pozitívumok mellett.
A vaku az ún. fejgenerátoros stúdióvakuk csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy a készülékházba építik be a vakucső elvillanásához energiát biztosító áramköröket is. (A másik csoport a generátoros vakuké, ahol ez az egység külön van, de őket most nem bántjuk.) Jelen esetben tehát egy viszonylag nehéz (3 kg) készülékről van szó. A szükséges stabilitást és tartást jól biztosítja a húzott alumínium készülékház, ami biztosan öleli körül a beépített alkatrészeket. A vakutest vége készült csak mûanyagból, amin csupán a ki/bekapcsológomb található (és a biztosítékdoboz). A másik végen találjuk a bajonettet, a vakucsövet és a beállítóizzót, amiket szállításkor egy erős mûanyag kupak véd. A bajonettre majdnem minden távol-keleti, valamint a Bowens cég által gyártott fényformáló eszköz rácsatlakoztatható, így elég gazdaságosan megoldható ez a kérdéskör (mint minden fényképezőgép-gyártó, a vakugyártók is saját bajonettet használnak, így nem mindegyik kompatibilis egymással; a távol-keleti cégek a Bowens-bajonettet vették át).
Ami nagyon tetszett, az a kezelőpanel elhelyezése volt (a kialakítása már nem annyira, de erről később): ugyanis a készülékház oldalára került, ami nagy mértékben megkönnyíti a vaku kezelését. Sok más gyártó ugyanis a ház végére teszi a kezelőszerveket (ahol ennél a ki/bekapcsológomb van), ami ugyan első ránézésre nem különösen gond, de használat közben már igen. Ugyanis amint kicsit lefelé fordítjuk a fejet és megemeljük az állványon szemmagasság fölé, mindjárt nem látjuk egyáltalán, milyen értékeket állítottunk be. Így vagy létrát használunk, vagy le-fel emelgetjük a fejet az állványon. Ennél sokkal jobb, ha oldalt van a panel, így minden körülmény között látható. Ez ugyan felvet egy másik problémát, de ezúttal ezt is jól oldották meg a mérnökök: a fejet tartó villa csak egy szárú és egy ponton csatlakozik a fejhez, ami nagyobb szoftboxoknál azok nagyobb súlya miatt probléma lehet. De itt a csatlakozást elég erősre készítették, ráadásul egy gumialátét is segít a szorításban, így már kisebb erőnél kitûnően tartja a fejet.
A kezelőpanel nagyobb részét a fejünket 90 fokkal elforgatva kell nézni és értelmezni, ami nem túl felhasználóbarát, de megszokható jellemző. Az viszont nagyon felhasználóbarát, hogy a háttérvilágítást erősre állították, így a stúdió sokszor sötét fényében is jól láthatók a beállított értékek. A panel kezelése egyszerû: erős fólia alatti mikrokapcsolók segítségével történik, ráadásul akár megfordítható a leolvasás iránya is.
Összességében elmondható, hogy jól megtervezett és minőségi anyagokból felépített készülékről van szó, amit kifejezetten nagy igénybevételre gyártottak.
