A laptop teljes billentyűzettel rendelkezik, ami egy ekkora gép esetében nem igazán meglepő. Az már annál inkább, hogy a klaviatúra háttérvilágítás négy külön zónára van osztva, melyek színárnyalatát tetszőlegesen határozhatjuk meg. Ez egyrészt segíthet a játékok irányítása során a megfelelő parancsok külön zónába csoportosításában, másrészt és fantasztikus és egyedi látványt nyújt. A háttérvilágítás érdekessége, hogy nemcsak a billentyűk közötti részek, hanem az egyes gombok feliratai és a felső felület szegélye is az adott zónának megfelelő színben pompázik. Az egyes billentyűk a klasszikus, átlagosan 15x13mm-es nyomásfelülettel rendelkeznek. A klaviatúra hagyományos, nem chichlet, rendkívül jól alátámasztott és az angol kiosztás elrendezése is jónak mondható. (Magyar kiosztással sajnos nem valószínű, hogy találkozhatunk) Érdekes módon a jobb egérkattintást helyettesítő gomb hiányzott, illetve csak a numerikus részen volt „Insert” billentyű ami némileg szokatlan.
Fura módon az érintőpad feletti része a borításnak, furcsán kopogott, olyan hangot adva, mintha a külső borítás nem feküdne fel teljesen a belső vázra. Ez a hiba nem feltétlenül széria hiba, hiszen a nálunk járt változat egy sok ezer kilométerről érkezett tesztmodell volt.
Hang
Jó minőségű hangrendszert notebookba építeni kész rémálom a tervezőknek. A piacon mindössze néhány olyan noteszgép akad, melyek hangja kellően erős, tiszta és valóban szépen szól. Ilyenek az Acer 8942G/8943G modelljei, vagy a Toshiba Qosmio családja, illetve az Asus NX90 és N sorozatú, SonicMaster hangrendszerű gépei. Mostani tesztmodellünkben egy az előbbiekhez mérhető, erős hangrendszer került, mely puszta hangerő tekintetében az egyik legerősebb, amit eddig hallottunk. A hangerő mit sem érne megfelelő hangterjedelem nélkül, ám Az M17x-nek e tekintetben sincs miért szégyenkeznie.
Két apróbb gyenge pontot véltünk felfedezni az M17x hangrendszerében, ám egyik sem olyan kritikus hogy komolyan zavaró lenne. Az egyik a kissé dobozszerű hangzás, a másik pedig az extra magas hangoknál a gép bal oldalánál időként fellépő rezonancia, melyet csak tömörítetlen, eredeti audio forrásoknál hallhatunk, de akkor is csak nagyon ritkán, egy-egy pillanatra.
Természetesen az Alienware M17x sem kelhet versenyre egy jó külső hangfal szettel, ám játékokhoz és filmnézéshez tökéletesen megfelel, és bőven benne van az öt legjobb hangrendszerrel rendelkező noteszgépek listájában.
Időnként halkan, de hallható egy fura nyikorgás szerű hang, mely feltehetően valamilyen a hangrendszerbe szűrődő elektromos zavar eredménye.
Az Alienware M17x rendkívüli teljesítményre képes. A gép központi egysége a már jól ismert négymagos Intel Core i7 720QM modell, mely 1.6 GHz-es alap órajelen ketyeg és 6 MB harmadszintű gyorsító tárat tartalmaz. A CPU a TubroBoost funkció révén képes maximálisan 2.8 GHz-es sebességre gyorsulni. A processzort Intel Ibex Peak-M PM55 lapkakészlet és 4 GB 1333 MHz-es rendszermemória támogatja. A grafikus teljesítményről ATI Mobility Radeon HD 4870 dedikált videokártya gondoskodik, mely 1024 MB saját memória felett rendelkezik. A notebook 17 colos képernyője 1920x1080 képpontos vagyis Full-HD felbontású. A LED háttérvilágítású képernyő tükröződő bevonatot kapott egy megerősített extra védőborítás formájában.
Tesztmodellünkben ugyan csak egyetlen WesternDigital gyártmányú merevlemez foglalt helyet, ám űrlényünk méretes gyomrában akár két szabványos 2.5 colos adattároló is elférne, melyeket akár RAID 0 vagy RAID 1 módban is használhatnánk. A mi űrlényünk 320 GB kapacitású 7200 rpm sebességű HDD-vel büszkélkedhetett, mely a mozgóalkatrészes kategóriában kifejezetten gyorsnak számít. A lehetséges gyári opciók közt természetesen választható két HDD illetve akár SSD meghajtó is. Tesztmodellünk egyetlen komolyabb hiányosság a Blu-ray meghajtó volt, mely egy ilyen gépnél elvárható lett volna. Viszont a gépbe került CD/DVD író tálca nélküli kialakítású, mely roppant praktikus és több hely marad a gyártók számára is az optikai meghajtó körül, melyet a Dell mérnökei ki is használtak. Az optikai lemez nyílás fölé került az SD, MMC, MS, MS Pro és xD formátumokkal is boldoguló kártyaolvasó, valamint 54 mm-es ExpressCard foglalat is.
Az Alienware M17x természetesen 802.11a/b/g/n képes WLAN és Bluetooth 2.1 adóvevővel is rendelkezett, ami alapvetőnek mondható. A vezetékes csatlakozási lehetőségek széles skálája azonban igazán lenyűköző. A laptop bal oldalán a VGA csatlakozó mellett HDMI és DisplayPort is került a gépre, valamint a Gigabites Ethernet kártyához tartozó RJ45 foglalat mellé két állított USB 2.0 kapu eSATA csatlakozó és FireWire port sorakozik egymás mellett. A laptop jobb oldalára az optikai meghajtó társaságába kerültek az audio kimenetek, melyek közt két fejhallgató kimenetet is találunk, illetve két további USB kapu.
A portok elrendezéses jónak mondható, habár az USB kapuk lehetnének egy picit szellősebben, illetve az ExpressCard illesztő túl közel található az optikai lemez nyíláshoz, mely így néha zavaró lehet. A tápcsatlakozó a gép hátulján, középre került, melyet megtalálni sem egyszerű és nehezíti a laptop elhelyezését is.
Habár a nálunk járt Alienware modell messze nem a legerősebb konfiguráció volt amit a Dell kínál, mégis egyike a legerősebb játékgépeknek melyeket valaha próbáltunk. A gépben található processzorra nem lehetett panaszunk és az ATI HD4870 is egy igazán erős, nagy teljesítményű kártya, mely gördülékenyen megbirkózott a játékokkal is. Egyetlen apróbb negatívum, hogy a grafikus rendszer nem DirectX 11 kompatibilis, ám ettől eltekintve mindennel megbirkózott a gép. (A tesztmodellünk némi felárért cserébe választható kettős videokártyával is ahol a két ATI csúcsmodell Crossfire üzemmódban működik.)
A Dell Alienware M17x egy igazán erős játékgép, mely a meggyőző belső erő mellett extravagáns külsővel is rendelkezik. A laptop azonban korántsem kellemes utazótárs, ugyanis nemcsak hatalmas, hanem 5 kg feletti súlyával még kategóriáján belül is nehézsúlyának számít. A hordozhatóságot tovább rontja a gyenge üzemidő mely nem meglepő módon 50 perc és két óra közt mozog terheléstől függően annak ellenére, hogy 9 cellás, 85 Wh kapacitású akkumulátor tartozik a méretes űrlényhez. A gép teljesítménye meggyőző, megjelenése magával ragadó és a masszív alumínium váz kellő stabilitást biztosít. A zajszint erős terhelés alatt nagyon magas tud lenni és furcsa, hogy a gépbe nem került multi-touch érintőpad, illetve a Blu-Ray is elvárható lenne. Ezektől az apróbb kellemetlenségektől eltekintve a Dell Alienware M17x egy lenyűgöző és nagyszerű laptop ám meglehetősen drága, hiszen a nálunk járt, konfiguráció (mely nem a legerősebb gyári konfiguráció) közel 700 ezer forintba kerül.
A tesztmodellt a Dell biztosította számunkra, köszönjük!
Web: www.dell.com
Ára: 650-700 ezer forint közt
